Ez egyszerűen köztudott: a gyerekek szeretik a plüssöket. De vajon miért? Vannak ennek lélektani jelentése, esetleg valami haszna? Van bizony…
Egy ezzel foglalkozó tudományos cikk szerint, a kicsik élőlényként gondolnak a plüss, szeretgetni való játékaikra, ezért komplexen fejlődhetnek az érzelmi készségeik. Szóval a babázás és a plüssjátékok hozzájárulnak ahhoz, hogy elmélyítsék az érzelmi ismereteiket, de vajon ez hogyan segít nekik, hogy megértsék önmagukat és az őket körülvevő világot?
Első lépés a függetlenedés felé
A világ egy aprócska gyermeknek nagy és ijesztő helynek tűnhet, ahol a szülői támogatás elengedhetetlen, kivéve persze, ha az apró plüssbarát megvédi őket és minden mókában benne van.
Elmélyíti az érzelmi síkokat
Az apróbb gyerekek szerepjátékokkal kísérletezgetnek és mélyítik el az érzelmi intelligenciájukat a kitömött plüssökkel vagy babákkal karöltve. Az ilyen szituációkban tét nélkül gyakorolhatják az élet nagy dolgait, így önfeledten megpróbálhatnak érvényesülni az elképzelt szituációkban.
Kommunikációs készségeket fejleszt
A szerepjátékok során fejlődik a nyelvezetük és a beszéddel/kommunikációval kapcsolatos készségeik, hiszen ez a fajta játékidő amolyan gyakorlás a felnőtt életre.
Szociálisan fejleszt
Mivel az ember társas lény, ezért nem árt a gyakorlás, mielőtt igazi gyerekekkel pajtikolnának össze a csemeték. Szerepjátékokkal gyakorolhatják azt, milyen egy igazi baráttal időt együtt eltölteni, beszélgetni.
Segít az élet kontrollálásában
Mialatt elkezdenek a szülőktől függetlenedni, a világ egy barátságosabb helynek fog tűnni, így könnyebben birkóznak majd meg az egyre élesedő szituációkkal.
De miért olyan különlegesek a plüssállatok, hiszen ezek előfordulhatnak egy műanyag baba, vagy egy akciófigura társaságában is.
A dolog nyitja a puhaságukban és tündéri külsejükben rejlik. Tulajdonképpen a plüssjátékok tanítják meg a gyerekeket ölelkezni, szeretgetni egy másik embert.
Ölelésre fel!
